Violet bungalója

//Folytatás: Meredek hegyoldal //

-Most? - kérdeztem, bár nagyon örültem, hogy máris megyünk. Kíváncsi vagyok milyen a srác.
-Persze, hogy mehetünk. - a mosolyára egy kacsintással válaszoltam.
Kiléptünk az ajtón. Kint mint mindig nyüzsgött az élet. Imádtam itt élni, iaz, hogy kicsit zsúfolt lett az elmúlt években, de minnél több a félvér annál több a kaland.

//Valahol máshol kéne folytatni, mert ugye már az edzőtéren kéne lennünk.//

Örültem, hogy legalább ő átérzi ezt, bár nem tudtam hova tenni.
- A hegyoldalban szoktam, mert ott jó a terület a gyakorláshoz. - nem értettem mit csinálok. Általában nem ilyen vagyok. A villámok nem kirakati tárgyak. Ugyanakkor pedig, miért ne vághatnék fel? Erre a gondolatra elengedtem egy félmosolyt.
- Mehetünk?

Miből gondolta, hogy hülyeséget csinálnék. Nem nagyon értettem, de bológattam. Végre láthatok igazi villámokat.
-Megigérem, hogy jó leszek. - mondtam a lehető legkomolyabb fejjel.
Látta, hogy nem vagyok olyan bolond, de nem csodálnám, ha még kételkedne egy kicsit, képzelem miket mondhattak rólam azok a srácok akikkel jártam. Reméltem, hogy Kevin nem hisz a pletykáknak.

- Valószínűleg nem sokára. A kötelezőkön kívül saját magam is edzem, de leginkább a képességeimet gyakorlom. Az időjárásos dolog még elég nehezen megy, a villámokat pedig, mondjuk úgy, pontosítanom kell. - nem volt ellenvetésem, hogy velem jöjjön. Még talán örülök is neki,több okból kifolyólag is. Legalább megmutathatom valakinek a villámokat. Eddig nem sokan látták, aki mégis, azok nagyrészt már Hádész birodalmában vannak, fúriák és hasonló teremtmények.
- Velem jöhetsz, de csak akkor, ha nem csinálsz hülyeséget. A villámok veszélyesek. - ezt kicsit fenyegetően és kicsit úgy mondtam, mintha megdorgálnám.

Nem nézett a tükörbe.
-Aha. - teljesen elmerültem a srácban. Nem jutott más eszembe amit mondhatnék.
-Mikor lesz a következő edzésed? Ha nem baj elmennék megnézni. - mosolyogtam.

Violet elővett egy tükröt. Elmondta mire jó és mire használja. Én inkább kerültem a tükörbe nézést. Szerettem volna saját magam megtalálni az utamat és vele együtt saját magam.
- Tény, hogy Zeusz nem egy minta fater, és úgy érzem tanítani is csak azért tanított, mert tudta mekkora hatalom van a kezemben, még akkor is, ha nem vagyok teljes értékű isten. - törtem meg a kínos csendet.

-Én még csak háromszor láttam az anyámat, de olyan nekem mint egy idegen. Nem tanított nekem semmit. Egy dolog van amit tőle kaptam és az a legnagyobb kincsem. - elővettem a tükröt és megmutattam Kevinnek. - Ha belenéz valaki megmutatja a valódi önmagát. Szeretem, mert ha egy nap nem vagyok önmagam csak bele kell néznem és minden rendbe jön. Megnyugtat. - a srác szemébe néztem. Ő is belenézett az enyémbe. Senki nem szólt semmit csak néztük egymást.

Elgondolkoztam, mert már én sem tudtam pontosan.
- Tizen...négy-öt lehettem. Összevesztünk anyámmal és a kezemet elhagyta egy kisülés. - alapjába véve így visszagondolva vicces sztori.
- Sokszor találkoztam apámmal, ő tanított meg használni a villámot és befolyásolni az időjárást.

-Mikor tudtad meg, hogy félisten vagy? - kérdeztem tőle. Én nagyon meglepődtem, mikor elmondták.
Nem mindenki örül neki, hogy bezárják egy táborba a többi félvérrel.
Az elején nem voltam oda az ötletért, de megbékéltem vele, hisz megismerhettem a testvéreimet és sok barátot szerezhettem.

Érdekes. Valóban nem sűrűn hallani ilyet a szerelem istennőjének lányának szájából.
- Annabeth-re gondolsz? Jó harcos, de igazából csak stratégiával veri meg az ellenfeleit. Ez a harc lényege, ha jobban taktikázol az ellenfelednél, nyertél. - már nem tudom ezt hol hallottam, de igaz volt.
- Mire vagy kíváncsi velem kapcsolatban?

Ahogy elnéztem én sem vagyok közömbös számára. Hasznos volt ilyen helyzetekben, hogy tudtam a fejében kutakodni, de mostmár abbahagyom és nem figyelek a gondolataira csak arra amit mond.
-Imádok lovagolni. Ja, és most kértem meg Athéné egyik lányát, hogy tanítson meg harcolni. Annyira rossz, hogy két balkezes vagyok. Olyan jó szeretnék lenni, mint a többiek. Senki nem nézni ki belőlem, de pont ez benne az izgi. - most biztos teljesen hibbantnak tart.
-De eleget beszéltem magamról, mondj valamit te is! - mosolyogtam.

- Értem. - érdekes volt a válasza, és valahogy úgy tűnt nem szokványos Aphrodité-gyermek. Ez különösképp tetszett benne.
- Szabadidős tevékenység? - kicsit nyersre sikeredett, ez van. Volt a lányban valami érdekes. Valószínű volt, hogy csak az anyjától örökölt bája, csábja, de mégis, mikor mondta, hogy nem olyan, mint a testvérei és ezt láttam is már rajta, érdekes érzés töltött el. Próbáltam kiverni a fejemből.
~ Nem, ez csak az anyja öröksége.

Még soha nem kérdezték meg tőlem, hogy milyen Aphrodité lányának lenni.
-Nem tudom, hogy őszinte legyek soha nem éreztem, hogy az ő lánya lennék. Nem ő nevelt fel én csak a külsőmet örököltem tőle semmi mást. Én teljesen másnak gondolom magamat, mint a testvéreim. Mindenki azt hiszi, hogy csak azért mert ő az anyám akkor teljesen el vagyok szállva magamtól, pedig nem. Nagyon szeretek élni. Igen voltak dolgaim amit nagyon megbántam. Sok fiút kihasználtam már, de utólag belegondolva nem volt értelme és ha lehetne visszacsinálnám. - még soha senkinek nem öntöttem így ki a szívemet. Különös, hogy pont egy tök ismeretlennek mondom mind el. A srác nagyon teszett, de nem akartam rögtön nyomulni. Nem mintha nagyon kellene. Szerettem volna tisztázni előre, hogy én normális vagyok és nem szoktam embereket kihasználni, vagy ha igen régen volt és már megbántam.

Meglepett a kérdésével.
- Nem, nem a villámokkal mászkálunk. Azt csak fegyverként használjuk. Bár az enyém nem olyan erős, mint apámé, de azért elég komoly dolgokat tud művelni. - kicsit eltértem a tárgytól, de sebaj. Azon járt az agyam, hogy ő hogy viszonyul az anyjához.
- Te hogy vagy anyáddal? - sokaktól hallottam, hogy az isteni szüleink elhagynak minket. Ez is apám műve, ezért utáltam is, így rá is vonatkozik a törvény.
- Nem fullasztó Aphrodité lányának lenni? Mindenkinek előítéletei vannak veled szemben, sejtik milyen vagy, félnek, hogy anyád nyomdokaiba lépsz. Ez nem zavaró? - bukott ki belőlem, de lehet, hogy ezt nem kellett volna.

Kevin, aranyos név. Nagyon kételkedik bennem, nem mintha nagyon meglepne. Minden fiú tart tőlünk egy kicsit. Nem mondom, hogy teljesen ártatlan lennék, de az utóbbi kapcsolataimat nagyon komolyan vettem és szerettem a párom. Elég sokszor megbántam, hogy játszook a fiúkkal. Van akivel lehet és jó is, de ha komoly kapcsolatot szerenék jó híremet kell keltenem.
- Még soha nem beszélgettem Zeusz fiával. Nem ilyennek képzeltelek el. Azt hittem, hogy a villámaitokkal mászkáltok. - ez elég hülyén jött ki, de ha egyszer tényleg azt hittem.

A lány készségesen ajtót nyitott, ahogy kopogtam. Csodálatos teremtés volt, de tudtam, hogy ennek nagy része csak a felszín. Aphrodité lányai csak játszanak a férfiakkal. Szóval óvatosnak kell lennem. Nem mintha nem lennék az, de ha közeledik, nem szabad bedőlni.
- Üdv, az én nevem Kevin. De van aki csak Kev-nek hív. Nyugodtan, nem fogok megharagudni érte. - elég béna kezdés, de sose értettem a nőkhöz. Most meg rögtön a szerelem istennőjének lánya fogad.
- Láttalak már itt, de nem igazán beszélgettünk. Hogy hogy most - mondjuk úgy - meg lettem hívva? - kérdeztem.

Tudtam ki all az ajtóm elött hisz csak sz ő gondolataira koncentráltam. Zeusz fiai egyike volt. Most végzett a próbán és a szemben lévő szobában lakik. De jó végre megismerhetem az egyik főisten gyerekét. Mégjobban örültem, hogy fiú. Elég régen volt kapcsolatom és örültem volna, ha összejönne valami már.
A kopogás után rögtön ajtót nyitottam.
-Szia Viloet vagyok, de csak Violnak szoktak hívni! - mondtam virgoncan és mosolyogtam.
A srác nagyon helyes volt. Kigyúrt, és ahogy hallottam nagyon jól harcol. Ennek örültem.
-Nem akarsz beljebb jönni? - tessékeltem be, mert csak ott állt az ajtóban és bámult. Megszoktam, hogy a legtöbben megnéznek, és nem volt olyan zavaró már.

Végeztem a gykorlással. A villámokat már szinte tökéletesen használtam, de a tábornak szüksége lesz néhány őj céltáblára, mert nem sok maradt épen. Ami nagyjából egyben van, az is kicsit megkormolódott. Miután végeztem, hirtelen ötlettől vezérelve úgy gondoltam meglátogatom a szállásommal szemben lakó Violetet. Nem nagyon ismertem, de tudtam, hogy Aphrodité lány. Ebből kifolyólag az ember meg-megnézi, de valahogy nem mer kezdeményezni, tudván, hogy ki az anyja.
Amikor oda értem a bungalójához egy pillanatig álltam az ajtó előtt, majd bekopogtam.

Annabethel való beszélgetésem után úgy gondoltam, hogy itt az ideje a pihenésnek.
Előszedtem egy tükröt. Persze mint az összes tesvéremnek nekem is tele volt a szobám velük, de ez a tükör más volt. Megmutatta nekem, hogy ki is vagyok valójában. Ezt a tükröt még anyukámtól kaptam, soha nem hagynám el.
Hallottam, hogy valaki közeledik a szobám ajtaja felé. Eltettem a tükröt és figyelmtem, hogy vajon ki az.

Violet egyszemélyes házikója